Önszeretet

Az önszeretet több, mint egy szó és több, mint egy fogalom. Az önszeretet mértéke hat az életedre, a mindennapjaidra, a kapcsolataidra, a munkádra, a párkapcsolatodra. Sokkal több mindent rejt ez a szó magában, mint aminek első hallomásra tűnik. Gyakori önszeretettel kapcsolatos társítások, hogy "mindent megveszek magamnak, amire vágyok", "sokat utazom", "sok időt töltök a barátaimmal", "gyakran járok el kikapcsolódni", mert "szeretem annyira magam, hogy mindenből a legjobbat adjam magamnak". Valóban ez lenne az önszeretet? Valóban pénz szükséges ahhoz, hogy szeretni tudjam magam? Ha nincs pénzem, amiből finanszírozni tudom a programokat, akkor nem is szeretem magam? Szerencsére ez nem igaz. Az önszeretet az anyagi dolgok felett áll, mértéke pusztán pénzben nem mérhető, így a legszegényebbtől a leggazdagabbig mindenki rendelkezhet és rendelkezik is vele.

Az önmagát szerető ember boldog. Ragyog. Átjárja egy különös varázs, elégedett önmagával. Az önszeretet mentes minden magammal szemben irányuló kritikától, elvárástól, bántástól, lebecsméréstől. Az önszeretet az, mikor látom a saját hibáimat, korlátaimat és mégis képes vagyok szeretettel viszonyulni magamhoz. Megértem és elfogadom testem és létem határait. Az önszeretet a felismeréssel kezdődik, mikor nem vágyok olyan lenni, amilyen nem tudok lenni. Egy nagyon tiszta, különös érzés, ami minden lágysága ellenére igencsak erővel bíró. Magában foglalja a magammal szembeni elfogadást, ami a kinézetem, adottságaim, családom, gyökereim és körülményeim (hozott csomag) elfogadásából áll. Mindazon elemmel való megbékélés, amin változtatni nem, vagy csak nagyon nehezen tudok. Ha szeretettel fordulok magamhoz, kedves szóval, nem rosszallóan vagy bántóan, az a testemen is meg fog látszódni és a kisugárzásomon is. Minden, ami szeretetet és törődést kap, kivirul. Gondolj csak bele: mi szükséges a növény virágba borulásához? Gondoskodás (vízzel táplálás), napfény (ami tápláló erejével átjárja), idő, türelem, figyelem és szeretet.

Egy növényről való gondoskodás sok időt, törődést, folyamatosságot és szeretetet igényel. A körülményekre adott válaszától függően vonok le következtetést, hogyan neveljem tovább. A növény akkor virágzik, ha szeretve van, ha jó körülmények biztosítottak neki. Ezalól mi magunk sem vagyunk kivételek. A növényt képes vagyok elfogadni. Nem támasztok vele szemben elvárást. Örömmel és szeretettel viselem gondját, figyelem minden kis rezdülését és időt nem sajnálva rá gondoskodom róla.

Ez a szeretet megnyilvánulása, mikor nem sajnálom rá az időt, a pénzt, az energiát. Mikor képes vagyok adni magamból azért, hogy ő több legyen. Másnak mindig könnyebb ezt magdani, mint saját magamnak.

Az önmagad felé megnyilvánuló szeretet is ezekből épül fel: időt fordítasz-e magadra és környezeted rendberakására (tiszta, rendezett lakás, energikus, kiegyensúlyozott én)? Elfogadod-e a gyökereidet? Gondoskodsz-e az önellátásról? Főzöl-e magadnak vagy inkább rendelsz, mondván: "nincs erre időd"? Türelmet gyakorolsz-e mikor nem sikerül valami úgy, ahogy azt te korábban elképzelted? Szoktad-e dicsérni magad? Elismerni a sikeredet, ha valamiben jól jártál el, meghaladtad magad, vagy a megszokottnál vonzóbb vagy? Figyelsz-e a tested jelzéseire (fájdalom, húzódás, kiütés stb) és teszel-e ellene? Tudod-e, mitől lehet neked jobb (lelkiállapotod, egészséged)? Törődsz-e magaddal ilyen mértékben?

Elfogadás + idő + türelem + gondoskodás + figyelem = SZERETET.

Ha ezeket másoknak képes vagy megadni, akkor magadnak vajon miért nem? Mi gától meg az önmagad elfogadásában? Mi foszt meg téged a magadra fordított időtől? Hová tűnik a magaddal szembeni türelem? A magadról való gondoskodás? Vagy az önmagadra figyelés? Ezek mikor, hol és hogyan tünnek el? Mikor alakulnak át ezek szünni nem akaró kritizálássá, folytonos rohanássá, siettetéssé, nem törődömséggé és észre-nem-vettséggé? Fel sem tűnik naponta mennyi bántással illetjük magunkat...

Kezdj el megbékélni magaddal, kezdd elfogadni azt, aki vagy. Felesleges magadat máshoz hasonlítani, mert a figyelmed kifelé irányul, másokra és nem befelé, önmagadra. Minden változás belülről indul, az önmagadról való gondolkodással. Minél több figyelmet szentelsz másnak, a körülménynek, annál kevesebb figyelem jut magadnak.

Az önszeretet első lépcsőfoka a külsőd, az életed és családod elfogadása.

FONTOS! Nem önmagad felmentése történik itt, hanem elfogadása. Megérteni: vannak elemek (testi adottságok, szülők, élettörténet), amiken változtatni nem tudsz és hozzájuk kell igazodnod. De szerencsére nagyon sok olyan tényező van, amin dolgozni tudsz. Energiát tudsz fektetni a testedzésbe, a világlátásod, gondolataid formálásába, a személyiséged mélyebb megértésébe és alakításába. Minden dologhoz való viszonyulásod a fejedben, gondolataidban kezdődik el. A fejedben élő képhez való ragaszkodás szenvedteti a lelkedet, teszi boldogtalanná a mindennapjaidat, ront el kapcsolatokat. A személyiségeden és a gondolatokon dolgozni kell, hogy képessé válj elfogadni önmagad és az életed. Ehhez tud hozzásegíteni a rendszeres mozgás, önfejlesztés, önismeret és meditáció.

A felismerést követi a tenni akarás. A kifogások ritkulnak, megnövekszik a tetterő benned. A figyelmed ráirányításával szándékká alakul át és érdekeltté válsz: változtass a viselkedéseden, a gondolataidon. Megértetted: gondolataid korlátai között léteztél. Ezt követi

az önszeretet második lépcsőfoka, mikor időt fordítasz magadra.

Az énidő tevékenységekben nyilvánul meg: önfejlesztés, önművelés, önmagammal levés. Kreatív hobbi újrafelélesztése (festés, zenélés, kézműveskedés). El kezdesz olvasni, leköt és érdeklődéssel is tölt el. Igényesebbé válsz a környezetedre, tisztább és rendezettebb lesz. Új dolgok tünnek fel magadon, amiken korábban átsíklottál vagy észre sem vetted. Érdeklődni kezdesz magad iránt és kisérletezel, feszegeted határaidat. Magadra csodálkozol.

A tevékenységek végzése közben

türelmet gyakorolsz, ez az önszeretet harmadik lépcsőfoka.

Háttérbe szorul a siettetés, rohanás, idegeskedés, mert megértetted: minden alkotói folyamathoz idő kell, ami türelmet igényel. Hiába sietteted az időt, hiába pattogsz a változás érdekében: ki kell várni a folyamat végét. Sokkal nyugodtabbnak és békésebbnek érzed az életed, mert megértetted: mindennek rendelt ideje van.

Miután elsajátítottad az önelfogadás, énidő, türelem elveit kialakult benned az igény, hogy törődj magaddal.

Az önszeretet negyedik lépcsőfoka, mikor jólesik az öngondoskodás.

Mikor már nem elégszel meg a rendelt ételekkel, mű dolgokkal. Kísérletezni szeretnél, táplálni magad és újabb ízeket megtapasztalni. Bevásárolsz, megveszed a hozzávalókat és időt szánsz az étel elkészítésére. Nem kell immáron hozzá alkalom, hogy főzz. Nem vársz senkit, csupán benned alakult ki az igény, hogy magadról is gondoskodj úgy, mint másról tennéd. Megértél rá, hiszen már megengeded magadnak, hogy örömödet leld a saját főztödben. Már nem nyűg, már nem teher, hisz magadról van szó. Saját ízlésed, hangulatod szerint alakíthatod ki az adott napi betevőt.

Nagyon sok megtapasztalással és ráeszméléssel gazdagodva eljutottál a tudatosabb jelenléthez. Gondolataid tisztultak, irányuk változott. Átalakultak a dolgok prioritásai és könyedebben veszed az életben fellépő akadályokat, mert lépcsőfokról lépcsőfokra megértetted és elsajátítottad a "tanításokat".

Az önszeretet utolsó lépcsőfoka, mikor képes vagy magadra figyelni a pillanatban is.

A helyzeteket jobban tudod kezelni, felfigyelsz benned végbemenő történésekre. Egyszerre érzékeled a magadban történő változásokat és a körülötted lévőkét is. A belső nyugalmad kihat a világodra is és folyamatos visszatöltést szolgáltat. Érzékeid kifinomultabbak, jobban érzékeled magad, mint korábban bármikor.

Az önszeretet egy folyamat, amit ha mindennap gyakorolsz, akkor csak a javadra tud válni. Lassú és göröngyös út ez, de a közben fellépő apróbb sikerek minden erőfeszítést megérnek. Mikor visszagondolsz, honnan hová jutottál, akkor öröm járja át a szíved. Az önszeretethez nem szükséges pénz, vagy társ. Elég ha te ott vagy magadnak és megteszed magadért ezeket a lépéseket.

Az önszeretet építi fel a világodat, rajtad múlik mivel töltöd meg.