Könnyű hangzatos kifogásokat mondani, mikor a másik nem kell ahhoz eléggé, hogy változtatásra késztessen téged. Minden találkozás tartogat számunkra valamit: tanítást, leckét, megpróbáltatást, szeretetet, támogatást. A leckét hordozó kapcsolódások a legnehezebbek. Megjelenik a félelem érzete. Magam sem tudom mitől vagy miért, de félelem önti el a testem tőle. Az a gondolat kezd el egyre inkább munkálkodni bennem, hogy „nem akarom őt megbántani”. Megijeszt az a sok bennem kavargó ismeretlen, ám annál hevesebb érzet, ami mintha az eszemet venné és pusztán átmeneti lenne. Magamban vagyok bizonytalan, magam nem merem és akarom felvállalni a másik szívét, szeretetét, mert amit velem tesz, az kontrollálhatatlan, kiszámíthatatlan és veszélyes. Túl nagy a szenvedély és a hév, hogy ez ne csak egy érzelmi tornádót vonjon maga után. A tét nagy: a szívem darabokra hullása. Nem engedhetem meg magamnak, hogy te újra összetörj engem. Te…, aki ezt az érzelmi káoszt okoztad bennem. Te, aki egyszerre különbözöl tőlem és vagy hozzám hasonló is. Te igazán különös vagy. Te szinte már nekem is adtad a szíved, pedig még nem is találkoztunk. Bízhatok én így benned? Valóban tudnál szeretni? Azt adom, ami a lelkednek kell, de útközben mintha én vesznék el. Mintha én nem kapnék vissza semmit. Mintha csak neked lenne jó ez a kapcsolódás. Azt mondod erre, hogy „nem jókor találkoztunk?”. Az mégis hogyan lehetséges? Vonzol engem és állítólag én is téged. Ha ez így van, akkor miért nem tudod azt a szeretet és törődést viszonozni, amit tőlem kapsz? Miért égsz csak tartaléklángon? Azt mondod belém tudnál szeretni? Akkor szeress belém! Mutasd meg, hogyan hordoznál a tenyereden, mert ez idáig ez nem derült még ki nekem.
Nekem lelki biztonság kell. A tudat: bármi történik, te mellettem állsz és támogatsz. Bízni szeretnék benned, de jelenleg ezt nem tudom megtenni.
Nincs olyan, hogy "nem jókor találkoztunk". Olyan van, hogy "én még nem állok készen arra, hogy szeretni tudjak". A "nem jókor találkoztunk" kijelentés mögött az alábbi segélykiálltás húzódik meg: "Értsd meg kérlek: televagyok sebekkel, fájdalmakkal, sérülésekkel. Ezeket a tőled kapott szeretettel tudom begyógyítani, de arra nincs erőm, hogy én is szeretetet tudjak neked adni. Magamat sem szeretem, hogyan tudnék mást szeretni? Elveszem és élvezem a tőled kapott meleg, szerető érzetet, hiszen ez képes engem gyógyítani. Ám képtelen vagyok arra, hogy olyan intenzíven és tisztasággal viszonozzam azt neked. Míg te csak adsz magadból, én addig csak kapok, de képtelen vagyok visszaadni. Csak élvezni tudom. Az adás tölt engem. Szerető figyelmed melegeséggel önti el fájó,sebzett szívemet és a mély vágásokat. Pont úgy tölti fel, mint a gödörbe dobált töltés, kiegyenlíti a mélységeket. Tudom, te ebben elfogysz, én pedig feléledek. De nem tudok ennél többet adni. Nincs miből és nincs mit. Magam gyógyulására koncentrálok. Ha újra erős leszek, akkor talán képes leszek neked megadni, azt amire vágysz és amit érdemelsz. De most nem tudom. Sajnálom."
Ilyen felállásban is tud akár működőképes lenni a kapcsolódás, viszont mind a két félnek tennie kell érte. Abban a pillanatban, ahogy kijelenti valaki, hogy "nem jókor találkoztunk", lemondott a kapcsolatról. Nem akar továbbküzdeni. Feladta. Akkor van értelme ezt folytatni, ha a szándék a változtatásra és az igyekvés megjelenik benne. Ekkor van egyedül esély, hogy nem lesz sérülés a vége.
Ha ilyen helyzetbe kerültél, mérlegelj! Mi az,ami részedről még vállalható? Mi az,ami még téged táplálni tud és értelmet ad a türelmednek, elfogadásodnak, megértésednek? Addig maradj benne minden kapcsolatban, míg a cél közös, kiegyenenlítettség van érzelmeket, elvárásokat, vágyakat illetően közöttetek. Addig és csakis addig maradj a közös úton, míg téged táplál. Egy percet se vesztegess, ha már átváltott ez rombolássá. Gyakran észre sem vesszük, hogy a másikat bántjuk, leszívjuk, kihasználjuk. Önmagamra fókuszáltan cselekszem, érzeteimre és szükségleteimre koncentrálva. Ha ez a tudatállapot domináns benne(m), akkor a másik oldalát képtelen lesz(ek) meglátni.
Vigyázzunk egymásra! Vigyzzunk a lelkünkre és a szívünkre! Vegyük észre, ha valaki még nem kész elköteleződni és túlságosan egyoldalú a kapcsolódásunk. Ne félj hangot adni ennek! Ne félj kilépni belőle!
Comentarios