Gyerekkorában, aki nem kapta meg a megfelelő szeretetet és figyelmet a szülei részéről, az felnőttként ezt a (kevésbé tudatosulni tudó) hiányérzetet igyekszik kitölteni. Nagyon gyakoriak a sikertelen párkapcsolatok, az életben való elakadás, a küzdés és a motiváció hiánya. Nincs önmagába vetett hite, (ön)bizalma, hiszen gyerekként nem kapta meg azt a támogatást, ami lehetővé tette volna az egészséges önértékelés kialakulását a szülői visszacsatolások és bátorítások által.
A szülőkhöz való biztonságos kötődés nagyon meghatározó tényező az egészséges önértékelés és felnőtt lét megvalósulásához. A korai szerető figyelem és gondoskodás megtapasztalásának hiánya miatt folyamatos szeretetéhség alakul ki az emberben. Szüntelenül áhítozik a szeretetre. Ezek az emberek nagyon mélyérzésűek és sérülékenyek. Többnyire erősnek és eltántoríthatatlannak mutatják magukat, miközben belül valamennyiünknél érzékenyebbek és törékenyebbek. Szeretni szeretnének, mindenáron. Érzéseiket gyakran rejtegetik. A bennük lévő vágyakról, szükségletekről, félelmekről nem, vagy csak alig tudnak beszélni. A bennük lévő folyamatos félelem a szeretet és figyelem elvesztése miatt (ami egyáltalán nem tudatosuló viselkedési mechanizmust kölcsönöz a személynek), potenciális kielégítetlenséget generál bennük. Téves fogalmaik és megtapasztalásaik vannak az érzésekről, vágyakról. Időszakosan mindig eljutnak oda, hogy nem tudják értékelni, amit kapnak. Többre, másra, jobbra vágynak. Fejben élnek és terveznek. Mikor az elképzelt dolog megvalósul, akkor csalódás követi. Nem hozza a hozzátársított elvárást, katarzist, eksztázist. Kudarcélmény fokozódik. Hiányérzet kitöltése egyre inkább erősödik. Zavar generálódik benne. Bizonytalanná válik: mi a baj vele? Erre vágyott, miért nem boldog? Miért nem tud örülni neki? Egzisztenciális és emocionális kérdések sokasodnak benne, ami zavar, feszültség és depresszió formájában csapódik le. El kezd kapálózni, fuldokolni a saját vágyai és érzései meg nem értéseben és mindennél kétségbeesetten igyekszik a benne dúló harcokat tompítani, hiányát kitölteni.
Nincs ezekkel az emberekkel semmi baj sem. Ez nem az ő hibájuk. Nem volt szülői példa előttük, akitől el tudták volna sajátítani a helyes érzelemkifejezést, vágyak megvalósítását. Rá voltak kényszerítve, hogy a saját gyermeki megtapasztalásaik vezessék őket tovább és a saját kis megtapasztalásaik, gondolataik és értelmezéseik alakították ki a sajátságos fogalomtárukat. A szülő felé nem tudtak, mertek, akartak fordulni kérdéseik megválaszolásában és magukba zártak. Magukban alakítottak ki egy gazdag belső világot, ahova idegeneknek nincsen bejárási lehetősége. Kevesek azok, akiknek betekintést engednek oda.
Az ilyen ember mindig gyorsan megnyílik és kötődést mutat a másik felé. Kapcsolatai általában felszínesek, nagy a környezet iránti megfelelési kényszere, vágyik a folyamatos figyelemre, szeretetre és törődésre. Gyakori társított jelenség az őszintetlenség, a valós érzetek elhallgatása. Túlságosan is alkalmazkodik a másikhoz, túlságosan is meg akar neki felelni, ami azzal jár, hogy nem meri felvállalni azt, aki ő valójában. Nem ritkán párosul önzőséggel is. Látszólag sokat ad magából, de közben a tettei nincsenek összhangban a szavaival és folyamatos bizonytalansággal küszködik. A belső feszültségoldás gyakori megnyilvánulása a túlzott szexualitásba való menekülés, felelőtlen igérgetések, a feladatok be nem fejezése. Általános elégedetlenség a világgal, magammal, életemmel szemben. Az igazi mélységeit és sebeit megtanulta jól elrejteni. Azonban, ha olyan emberrel találja magát szemben, aki ezeken a maszkokon átlát, akkor megriad. Megriad, mert az általa felépített énkép folyamatos megkérdőjeleződés alá kerül és egy idő után nem fogja tudni fenntartani a látszatot és feszengeni kezd a másik mellett. Feszeng, hiszen az illúzió mögé szeretne látni a másik. A védelmi pajzsait törögeti neki, ami egyáltalán nem komfortos és fennáll a veszteség és a fájdalom lehetősége is, abban az esetben, ha megmutatom ki is vagyok valójában. Az összeomlás veszélye fenyegetővé válik, hiszen túl sok feldolgozatlan érzet kerülne felszínre. Ez tovább fokozza a félelmet és a feszengést benne. Ez az illető éppen ezért el fog távolódni, mert a gyermeki bizonytalanságban ragadt lelke aktiválódik ebben az ismeretlen közegben és nem áll rá készen, hogy szembenézzen a múltbeli fájdalmaival. Nem szeretné magát gyengének mutatni, mert "az nem felnőtthöz méltó". Szégyellni fogja a benne lévő sérüléseket, pedig pont azt kellene tudatosítani, hogy ezek a kellemetlen érzetek és helyzetek azok, amik azért jöttek az életünkbe,hogy kiszakítsanak bennünket a magunk által alkotott börtönből.
Ha magadra ismertél, vagy egy ismerősödre, tudatosítsd magadban, hogy semmi sincsen veszve. Türelem, szeretet, támogatás, bíztatás kell a partner rézséről, hogy a másiknak segíteni tudjon. A másiknak pedig biztonságra, bizalomra és bátorságra van szüksége ahhoz, hogy ki tudjon lépni a megszokás körforgásából és kezébe vegye a saját életét. Együtt mindennél erősebbek vagytok, ezt ne felejtsétek el! Együtt képesek vagytok, kéz a kézben, megváltoztatni a múltról alkotott emlékeket és feldolgozni a fájó részeket. Együtt menni fog. Hidd el nekem!
Kommentare