Hogyan lehet elfogadni olyat,amit nem értesz, amit nem tudsz ésszel felfogni? Hogyan tudsz megbékélni olyannal, ami nem várt és hirtelen? Hogyan törődsz bele abba, amihez nem fűznek magyarázatot?
Elménknek szüksége van arra, hogy teljes megértést kapjon, ok-okozatot. Iskolás korunktól kezdve erre nevelnek bennünket,hogy lássuk meg az okokat, megértésünk legyen, racionálisan gondolkodjunk. Az ok és/vagy magyarázat ad megnyugvást az elmének. Ha értem a döntést, el tudom fogadni.
A megnyugvás lehetőségét veszi el az a személy tőlem, aki nem ad magyarázatot a döntéséről.
De vajon mi állhat a magyarázat nélkül hagyásnak a hátterében? Tiszteletlenség? Nem törődömség? Érdektelenség? Félénkség? Mindegyik és egyik sem is állhat mögötte. Nem veszem a fáradtságot, hogy magyarázattal lássam el a másikat. Fáj megírnom és vagy megmondanom neki azt, ami a szívemmel teljesen ellentétes,de az eszem azt mondja, ez a helyes út. Nincs erőm ahhoz, hogy hosszas vitatkozásba belemenjek, mert ha erre válaszolok, azt újabb kérdés követi.
Az érzelmileg hozzám közelebb állóval nehezebb tisztességesen bánni,mint egy olyan személlyel,akit nem ismerek. Találkozni olyannal, aki iránt egykoron gyengéden éreztem és sosem vágtuk el a közöttünk lévő kapcsolatot, talán még nehezebb is. Jellemfüggő ki miért hagyja a másikat magyarázat nélkül. Tapasztalatainkból kialakult tendencia, védekező mechanizmus megnyilvánulása ez.
Az önbizalom - és szeretethiány alakítja ki az önzőséget az emberben. Túlzottan a magam fájdalmával és nehézségeivel vagyok elfoglalva, minden energiámat magamra összpontosítom, megfeledkezve a másikról. Energiahiányos állapotban takarékon működök, igyekszem minimalizálni az energiaveszteséget. Teszem ezt olyan módon, hogy a másiknak nem adom meg a neki kijáró tiszteletet, magyarázatot és megbékélést. Önző vagyok még a lökési fázisban is, hiszen én nem merek, tudok, akarok valamit megosztani vele. Nincs kellő önreflexióm, erőm, bátorságom, hogy ezt a másiknak is beismerjem.
Nem veszem észre, hogy a bennem lévő kényszer és szenvedés az a másiknak is ugyanolyan fájdalmakat okoz. Ezt a fájdalmat pedig én okozom neki, azzal, hogy nem tud megnyugodni a lelke. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha tisztességesen lezárnánk kapcsolatokat, érzeteket. Nem bújnánk a "nem akarom őt megbántani" sablon szöveg mögé.
Mivel teszel rosszabbat szerinted: ha elmondod neki az igazat, vagy ha csak kihátrálsz minden magyarázat nélkül a helyzetből? Az igazság lehet, hogy hirtelen fájni fog, de azzal tud mit kezdeni a másik. Az értelmetlenséggel pedig a saját gondolatai tudnak elindulni és addig dolgoztatja az agyát, míg a számára elfogadható forgatókönyvet össze nem rak. Ez rengeteg idő és energia. Miért kínozzuk a másikat? Miért teszünk ilyet vele? Mi magunk sem szeretnénk ilyen helyzetbe kerülni,akkor a másiknak miért okozunk ilyet?
Nem véletlen alakult ki az a mondás: mindig úgy cselekedj, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak. Ha ez alapján járunk el, akkor nem okozunk senkinek sem elakadásokat az életében, mert a tisztesség az,ami vezetett engem. Ne hagyj kérlek senkit sem válasz nélkül! Tiszteld a másikat! Tekintsd őt magadnak! Tedd azt, amit Te abban a helyzetben kapni szeretnél! Nem kell ennél többet tenni, csak a magad elvei és elvárásai mentén cselekedjél kérlek. Becsüljük meg egymást! Ne okozzunk még több sztereotípiára hajazó, gyűlölködő, utálkozó, ellenszenvező gondolatot, ami csak mérgezi a testet, lelket és az elmét. Ne sötétítsük be a világunkat! Fénnyel menjünk tovább, a tisztesség és a becsület útján. Tedd meg ezt magadért és másért. Egy jobb világért. Érted.
Minden változás benned indul el és árad szét a környezetedben. Minden ami jó és rossz, minden, az belőled ered. Te tudsz ezen változtatni azzal, amit a másiknak adsz. Azzal, hogy mennyire tisztességesen jársz el vele. Rövid, kurta, indokolatlan válasz egy kérdésre: "Nem hiszem,hogy jó ötlet találkozni.". Ez nem ad lehetőséget a teljes elfogadásra. Tiszteld meg a másikat, hogy őszinte vagy vele! Legyen a mondatodban egy "mert még mindig vannak érzéseim irányodban.", vagy "mert úgy érzem, hogy rossz hatással vagyok rád.". Érted, bármit mondhatsz. Egy a lényeg mindig: őszinte legyen az,amit mondasz és ne felszínes. Ennyi a nyitja mindennek. Engedd élni a másikat, ne legyél önző!
Comentários