Magam körül sötétséget látok. Bármerre is nézek, semmit sem látok. Egyedüli pislákoló fény én magam vagyok. De ez a fény is egyre inkább halványodik. Hova tűntem? Mi lett velem? Hová kerültem? Kérdem magamtól zavarodottan. Mi ez az érzet: kétségbeesés? Pánik? Félelem? Izgatottság? Mélyen vagyok. Érzem. A dolgaim nem úgy mennek, ahogy szoktak. A tükörből idegen szempár nézz vissza rám. Arcom nem a megszokott vonásokat hordozza magán. "Mi lett veled, Te? Mikor vesztél el?" - merengek magamban. Nem tudom…., búsan felelem. Én csak mentem az úton és itt találtam magam a sötétségben. Mintha rám esteledett volna, észrevétlenül. Belemerültem az élet körforgásába és elfeledkeztem magamról. Robotüzemmódba váltottam és csak mentem a kitaposott úton előre, lesodródva a főcsapásról.
Az engem körülvevő sötétség a lelkem elveszettségét szimbolizálja. Összezavarodtam. Nem tudom ki vagyok és mit akarok. Sodródom. Nincs erőm ellenállni, vagy változtatni rajta. Csak hagyom, hadd vigyenek a lábaim arra, amerre ez az út vezet. Megyek, csak erőfeszítésbe ne teljen. Csinálom, csak hagyjanak békén. Minél inkább átadom magam ennek az érzésnek, annál inkább érzem, elhagy a fényem, az erőm. Nincs kedvem semmihez, nincs motivációm és elhalványult már a jellemem is. Érzem: elvesztettem önmagam. Csinálom, amit „kell”, amit „elvárnak” tőlem, de nem teszem már bele magam, mert már nem tudom merre is tartok. Nincs ami éltet, ami szenvedéllyel tölt el, ami értelmet ad. Belefásultam és csak csinálom.
Minden nappalt éjszaka vált és minden sötétséget a világosság követ. Tartósan sosem maradunk egy állapotban sem benne, de rajtad múlik, meddig hagyod magadnak a sodródást meg. Mikor veszed észre, hogy valami nem jól működik benned? Mikor tudatosul, hogy másra van szükséged? Hogy elfáradtál? Hogy már azt sem tudod ki vagy? Mikor jön el a pillanat, hogy összeszeded a belső erődet és mint egy főnix feltámadsz a hamvaidból, hogy fényesebben, erőteljesebben kezdj el ragyogni? Mikor veszed kezedbe a sorsod?
Tudod, a legnagyobb sötétségben lehet látni a legfényesebb és legtisztább fényt. Pirkadatkor a legszebb és legerősebb a fénysugár. Az új kezdetet hordozza. A reményt, a tetterőt, a bármire is képes vagyok érzetét. Vedd észre az életedben a jeleket! Ösvényen jársz éppen? Vagy az utadon? Figyelj befelé és hallgasd meg, mit súg a szíved? Ha figyelmes vagy, meghallod a választ. De ha nem is hallod meg, tudni fogod mit kell tenned és merre indulj. Egyszerűen csak érzed az irányt. Engedd, hogy a lágy szellő vezessen téged az utadon. Hadd diktálja a sebességet és az irányt ő!
Légy egységben önmagaddal és a természettel! Ez hozza el a hőn áhított egyensúlyt és harmóniát a lelkedben. Összhangba kerülni önmagaddal a szíved iránymutatásával lehet. Figyeld a belső, nagyon mélyről jövő halovány, de annál erőtelibb hangot és cselekedj annak megfelelően! Tudom, nehéz elkülöníteni a tiszta, szívből jövő vágyat a hiány okozta vágytól. A hiány mindig szenvedtetést szül. Ekkor érezheted azt, hogy nem vagy képes semmire, vagy elérhetetlen valami a számodra. Még azelőtt lemondasz róla, hogy egy lépést is tettél volna felé. A hiány másik okozata a túlzott ragaszkodás. Mikor éjt nappallá téve görcsösen, szinte már betegesen, ragaszkodsz valamilyen elgondoláshoz, személyhez. Ekkor mondja azt a környezetünk: „mániákus” vagy „eszedet vesztetted”. Te is érzed, hogy valami nagyon nem jó, ki vagy fordulva önmagadból. Érzed és rettentően megkeseríti a napjaidat, de nem tudsz mit tenni ellene. Tehetetlennek érzed magad és csak szenvedsz. Hagyod, hogy a szenvedésed egyre mélyebben járjon át téged, egyre lentebb húzzon és elhatalmasodjon feletted. Belső feszültség kerekedik rajtad úrrá, amit nem tudsz kezelni, végül magával ránt a mélybe, a depresszióba, végül az apátiába. Szerencsésebb esetben magadban le tudod ezt rendezni, de van az a szint, mikor segítséghez folyamodsz.
Segítség lehet a környezet: kollégák, barátok, család, ismerősök,vagy szakemberek. Ez a jobbik eset. Felsejlik benned a változás iránti igény és megérted, ehhez te kevés vagy. Benned van a szándék, a magadért tenni akarás és az erő, ami lépésre sarkall. Kezedbe veszed az irányítást és a probléma forrását igyekszel felfejteni és kezelni.
A másik "segítséget" különböző tudatmódosító dolgok nyújtják: alkohol, drogok, szerencsejáték, édesség, szex stb. Változtatni nem tudsz, mersz, vagy akarsz. A tünetet kezeled, nem pedig a valós problémát. A tehetetlenségből fakadó belső feszültség oldására szükséged van valamire, ami eltereli a figyelmedet, ami kikapcsolja a cikázó gondolataidat, ami megállít, ami megnyugtat. Látszólag jót és megkönnyebbülést nyújt neked, amire vágyni fogsz és többet akarsz belőle. Mohóságból alakul ki az igazi függőség, mikor újra át akarod élni ugyanazt a jóleső élményt.
Nincs erőd tenni ellene, csak élvezni akarod és engeded, hogy beszippantson téged. Hagyod, hogy az életed elszenvedője legyél, miközben azt állítod magadnak, hogy te irányítod azt. Belekerültél az örvénybe és a sodrás ereje miatt nehezen tudsz onnan kijönni. Egyedül gyakran képtelenség is. Ha összeomlik minden körülötted és úgy tűnik mintha elérted volna a gödör legalját és innen már nem tudsz mélyebbre zuhanni, akkor van a sorsdöntés. Megnyugszol, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Ez a nyugalom tartóssá teszi a rossz, de már kijárt utat, míg végül megszokod, hogy neked ezt dobta az élet. Beletörődsz és nem ellenkezel többet már. Megtörten, meghajlott fejjel, de követed. Vagy... felrázod magad. Ez a koppanás hozza el számodra a fényt, amit egész idő alatt kerestél. Testedet átjárva, átmelegít téged. Erővel tölt fel, hogy a földről fel tudj állni és radikális változtatásokat kezdj el eszközölni az életedben.
A döntés mindig a Tiéd.
Az életed a Te kezedben van. Más életét nem tudod élni, nem tudod megmásítani, javítani. Kizárólag a saját életedre van ráhatásod és a saját magad tetteire. Nézz kérlek magadba és lásd magad más szemszögből! Szakítsd meg a rossz szokásokat, mert azok visznek tévútra téged! Merj segítséget kérni! Merj gyenge lenni! Nem szégyen az, ha elfáradtál, vagy már túl nehéz a csomagod és egy kis támaszra lenne szükséged. Hallasd a hangod és figyeld a szíved szavát! Erről szól az élet, éld meg hát!
Comments